Levéltelen, magányos ágak,csontváza alvó, néma fának,ha hull a hó, csak hófogók,ha fúj a szél sivalkodók.Tavaszra váró hosszú percek,ilyenkor lassan, lomhán telnek,teendő itt csak egy marad,etetni pár kis madarat.Etető lóg az egyik ágról,apró kis emlék még a…

Én magamat nem ismerem: ez a szó, hogy Én, ködös, rejtelmes, tragikus, homályt jelent, felvillanó tüzekkel, tompa fájdalom vagy diadalmas öröm. Mások Énje világosan, éles kör­vonalakban áll előttem vagy mögöttem, megnagyítva vagy megkicsinyítve az én Énem lencséjén…