"rajtad is áll hogy a verseim szirmokká nyílnak-e vagy jól időzítve repeszdarabokká" /Kányádi Sándor /
Megannyi fény gyúlt odafenn,s mennyi fény hunyt ki idelenn...Bennünk mélyen szánt a fájdalom,életed tovaszállt, mélybe szállt...Hiányod végtelen mély űrt hagyott,elmentél, és mi árván maradtunk. Mosolyod nem pótolja semmi sem,s nem simogatsz már…