Az én szivem sokat csatangolt,de most már okul és tanul.Aki halandó, csak halandótszerethet halhatatlanul. / József Attila: Az én szivem /

Már csak olyan világban érzem jól magam, ahol még vannak értő és cinkos istenek, kik tudják, hol s miért csuklik el szavam, várnak, ha gyónni nyíltan még nem merek. Fákat és folyókat látok, meg sétálgató, fürdőző szenteket. Az elmúlás gyöngéd lassúságát vágyom, mit…

               Az különös. Gömbölyű és gyönyörű, csodaszép és csodajó, nyitható és csukható, gomb és gömb és gyöngy, gyürű. Bűvös kulcs és gyertya lángja, színes árnyék, ördöglámpa. Játszom ennen-életemmel, búvócskázom minden árnnyal, a padlással,…

Közöttünk járnak - jól ismerheted -büszkén, fennkölten, mint az istenek,kikkel különben gyakran értekeznek;téged, köszönd meg, hogyha észrevesznek.De ezt nekik meg kell bocsátanod,mást szomjaznak, a fényontó napot;szemük kibírja nem káprázva, bátran -és lenn csúszkálnak…

Elmész egy helyről, ahol boldog vagy éppen, keresel mást, ahol majd boldog lehetsz. De csak veszíthetsz mindenféleképpen: a múltadról a változás lemetsz.   Hiába viszel el mindent magaddal: könyvet, törölközőt, edényeket - itt marad majd a konyha és az udvar, a házban hagyod…

Éjjel-nappal forró katlan, a hőség ki- bírhatatlan. Minden ház, mint egy-egy kályha, s mintha lépnél eleven parázsra. Se egy szellő, se egy felhő, se nyugatról se keletről. A nap mintha megállt volna, az éjnek is nap a holdja. S az utak, mint sárkánynyelvek, valósággal…

Fél Két dolgot tanultam tőled: Az egyik a hallgatás.   Fények I. A konyhában álltál, rezzenéstelen arccal mondtad: SM. Már a bilincsért indultam, gondolva, végre játszani fogunk. Hátat fordítottál. Csak a remegő vállaid láttán értettem meg, most az élet ver bilincsbe. II. A…