Mért zárkózol be mint gyilok a nyélbeönhúsodba fordul a pengeélmint visító kasza a lóherébe nyomában a madár elalélmint öngyilkos ha nyakába mélyed a jaj hurka s a zsinegbe ragad Lelked rúgja ki alólad a széket /Vilém Závada /

               1. Erre várt bennem a sírás,ezért gyűltek a szavak,ezért súgtam, hogy segíts!Ezért mondtam, hogy maradj....és tűz és szél, és utak szája,futó zöld és felpuffadt sárga,egy túlérett nyár és benneapró szerelmünk mézédes teste.És telt, fogyott a…

Ez a szív már régen és örökre elárvultDe a gondolat bátor s odaföntBús felhők fölött vörös csóva tovaszáguld,Mignem elaltat, elringat a csöndS érzékeim álmodva zsonganak s mind ami már múltLassan bókol felém s bágyadt bánattal köszöntS mint élénk mécstüzek, az…

Sok szó van, hogy mindenről tudj beszélni:A nap, a fény, a szél, az éj, az ég,A zaj, a mosoly, az eső, a jég, -Játszani, menni, enni, inni, élni. Sok szó van, amit folyton mond az ember:A víz, a tej, a hó, narancs, kenyér,Szomjúság, éhség, száj, szem, szív, tenyér,Öröm,…

Meghalt, leengedték a földbe. Vége volt. Virág nő fölötte és lepkék rajzanak ... Könnyű volt, meg se érezte a föld — Mennyit szenvedett, míg ily könnyűvé lett! / Bertolt Brecht /

Már csak az egyszerű, világos dolgoknak akarok örülni,a fénynek, mely reggel beárad a házba,az ablaknak, melyen át kinézek,a levegőnek, melyet belélegzek,az ételnek, melyet magamhoz veszek,a víznek, mellyel szomjam oltom,a tűznek, melynél melegszem,a ruhának, mely befedi testem,az…

Ne szólj, szól helyetted a csend. Ne nézz, hunyt pillád mögött vagyok. Ne hívj, hívnak az álmaink. Ne keress, hisz úgyis ott vagyok. Szólj, fújja hangod felém a szél! Nézz, szemed tükrében ragyogok. Hívj, érezzem, hogy lobogva vársz. Keress, szeress, lásd…

Bíztatlak: Örülj!Örülj a világnak,Örülj a kinyíló virágnak,Örülj a rikkantó madárnak!A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek.Örülj a hasadó hajnalnak,Éjben az égen ragyogó csillagnak!A szép napra ébredő reggelnek,A neked köszönő embernek,S minden ártatlan…

Csomagoljunk legyünk útra készen mielőtt minden eltörik egészen hisz oly kevés mit vinni kell egy „megérte” egy „hinni kell” egy szerelemtől fényes pillanat a sárba süppedt kő alatt a sötétben egy résnyi fény élétől megsebzett remény mert valami végérvényes rend kell…

Hogyha a szerelem elkerül,többé nincs hova menned,a látszat muszlinfüggönyeikőfallá merevednek.Rád bogozódva a ráncaid is,vénasszonyra a kendő,ébred a szörnyed, utánad ered,az árnya mögötted megnő. Hogyha a szerelem elkerül,ronggyá bénul a lábad,úgy bújsz önmagad…