"rajtad is áll hogy a verseim szirmokká nyílnak-e vagy jól időzítve repeszdarabokká" /Kányádi Sándor /
End mennek lógó fejjel magányukba bújva a fénykörön túl a sötétbe egyre mélyebbre egyre messzebbre hogy ne is legyen mód a visszaútra * Oda-vissza bezárkóztam önmagamba néha kopogok néha bekopognak tovább nem megy / Tasnádi József /