Újra lebeg, majd letelepszik a földre,végül elolvad a hó:csordul, utat váj.Megvillan a nap. Megvillan az ég.Megvillan a nap, hunyorint.S íme fehér hangjánrábéget a nyáj odakint,tollát rázza felé s cserren már a veréb. /Radnóti Miklós /

A tó beállt, a tó türelmes,bólint, ha a tél szól neki,ám a patak nem engedelmes,az fut, ha a fagy kergeti,s mikor fehér inát harapjáka jég fogai, felkiált;visszarengik ringó haragjátaz aranyszemű vadlibák. A hegy alját levágta aköd fodros szélű kése: csaka csúcs beszédes…

Az ölelés, tudod,nem köt a korhoz.A megfáradt szív is,örömöt hordoz. Lenni kell álomnak,lenni kell oknak,– legyen céljuka fáradt karoknak! Ölelés, és mosoly?– Várja a lélek!Érzi, – még itt vagyok,– érzi, hogy – élek! Szeretet parazsátne hagyd kihűlni!A lélek…

Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú. Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú. Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse koszorú. Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi. Az a madzag, mint tudjuk, mellékes,…

Álmaidból szőjj puha takarót,s terítsd magadra,mert kint hideg van. Sződd nagyra,hogy nekem is jusson belőle,mert én is fázom. Sződd még nagyobbra,hogy mindenkit betakarhass vele,mert hideg a világ és idegen. Énekeld el az álmaidat,és táncolj hozzá.Dalod legyen melegem, táncod…