Ha negyvenéves elmúltál, egy éjjel 
egyszer fölébredsz és aztán sokáig 
nem bírsz aludni. Nézed a szobádat 
ott a sötétben. Lassan eltűnődöl 
ezen-azon. Fekszel, nyitott szemekkel, 
mint majd a sírban. Ez a forduló az, 
mikor az életed új útra tér. 
Csodálkozol, hogy a föld és csillagok közt 
éltél. Eszedbe jut egy semmiség is. 
Babrálsz vele. Megúnod és elfelejted. 
Olykor egy-egy zajt hallasz künn az utcán. 
Minden zajról tudod, hogy mit jelent. 
Még bús se vagy. Csak józan és figyelmes. 
Majdnem nyugodt. Egyszerre fölsóhajtasz. 
A fal felé fordulsz. Megint elalszol.