Fél

Két dolgot tanultam tőled:
Az egyik a hallgatás.

Fények

I.
A konyhában álltál,
rezzenéstelen arccal mondtad: SM.
Már a bilincsért indultam,
gondolva, végre játszani fogunk.
Hátat fordítottál. Csak a remegő vállaid láttán értettem meg,
most az élet ver bilincsbe.

II.
A földön találtalak.
Ott hevertél az összetört fényképek és rég
elveszettnek hitt önérzetem mellett.
Kitárt kezed ölelésre várt.
Régmúlt szeretkezéseinket idézte a fény és a
vöröslő lé a padlón.

/ Tóth Kata /