VOLTAM-
              már csupa titok vesz körül.
              Arcom fölött regényes fűzfa bókol. 
              Foszló nyakkendőm lóg ki egy fiókból:
              és özvegyem arcára gyász kövül.

LESZEK-
              még csupa titok vesz körül.
              És tisztelet pátyolja megszülőmet. 
              Leszek - még nem ígértem semmi
                                                                   többet.
              De elég ennyi. Mindenki örül.

VAGYOK-
              csak közöny vesz körül
              és mindenkinek a könyökén jönnek ki
                                      szavaim és mozdulataim - 
              én vagyok a fölösleges, ha már megtelt
                                                               a villamos, 
              én vagyok a sorban előtted álló,
                                                  én vagyok, akitől 
              szürkék a hétfő reggelek -
              én vagyok, ki folyton az életével traktálna téged — 
              fölkelek és lefekszem, ásítok és eszem, titkom nincs,
              kiszámítható vagyok és fölmérhető — 
              robotgépbe táplált adataimból megszületnék újra, 
              ugyanilyennek — 
              viselj el mégis, mert ennyi adatott —
                                                                        vagyok.

/ Rab Zsuzsa /