Vannak utcák, ahonnan csak 
a nekem-elég nyüzsgés árad, 
hol a lüktető árú-halmaz 
nem érinti belső szobámat. 

Vannak utak, hol talpamon az 
apám, anyám lábnyomát érzem, 
van utca, ahol merenghetek: 
mért nem te lettél tükörképem. 

Van néhány utca, hol bolyongva 
gondolataim rámtalálnak, 
van néhány utcasor, ahol már 
úgy lélegzem, mint a házak.

/ Tass Marianne /