KETTŐS

a hópehely és
árnyéka találkozik
végül a földön;

december. Éjfél.
Életemnek is körül-
belül mélypontja

 KISGYEREK ÁLL EGY TÉLI KIRAKAT ELŐTT

(szépernőmódra)

Hogy fázhat szegény
kabát, cipő, sapka, sál!
Nincs bennük ember.

GYERTYAOLTÁS ELŐTT

Bámulom tested
falra szökkent árnyát – ma
két lánnyal alszom!

VALLOMÁS

úgy szeretem, hogy
nagykabátban is vágynék
vele-aludni

MEMENTO

Emlékedre el-
ejtettem egy tányért – most
takarítgatok.

ZÁRT KÖR

Nyelved és nyelvem
megbeszélik egymással,
hogy mire nincs szó.

GYÓGYHATÁS

Mióta szedem:
sokkal-sokkal lassabban
vagyok ideges!
 

ALTATÓ

minden veszteség
fájdalombacsomagolt
megkönnyebbülés

/ Fodor Ákos /

Szerző: kivim  2013.12.21. 22:33 Szólj hozzá!

Címkék: vers fodor ákos haiku

A bejegyzés trackback címe:

https://kvblog.blog.hu/api/trackback/id/tr846541919

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása