Elmész egy helyről, ahol boldog vagy éppen,

keresel mást, ahol majd boldog lehetsz.

De csak veszíthetsz mindenféleképpen:

a múltadról a változás lemetsz.

Hiába viszel el mindent magaddal:

könyvet, törölközőt, edényeket -

itt marad majd a konyha és az udvar,

a házban hagyod majd a lényeget.

A homokozót, a garázst, a macskát,

a fal sárgáját napnyugta előtt,

a kopott, poros udvarban a hat fát,

az ólmos, mégis édes levegőt.

Vidd el levágott muskátli-palántád,

keress neki egy napos ablakot.

Ha itt hagyod a virágzó akácfát,

keress helyette másik fát, hatot.

Ha nem változtatsz, más fog majd helyetted

dönteni minden változás felől.

Új alapjaid, rajta hát, te vesd meg,

mielőtt régi házad összedől.

/ Szabó T. Anna /