Közel megint az este, főz anyu,
s a víz zubog, mert Csilla mos.
Ma délre mondta: jön...de nincsen itt,
pedig az ég már csillagos.
Feküdni küldenek, ...de nem megyek!
Ülök csak itt és rámolok...
eljön tudom! Becsönget, érzem én...
ha csendbe` húszig számolok.
Hét, nyolc, kilenc...elmondtam annyiszor
nem kell ajándék, pénz nekem,
csak ő! s a múltkor úgy igérte, úgy!
Értem jön, elvisz pénteken.
Megyünk a meccsre, málnaszőrt iszunk,
vasárnap vár a búcsú tán...
Apu siess! mert nem tudom, mi jön
tizenkielenc és húsz után!
/ Ranschburg Jenő /
