ARC: "A lélek tükre" - ezek szerint van, akinek nagyon csúf a lelke. 
ÉJFÉL: A munka és a tisztességes örömök határa. - Amit utána csinál az ember, az erkölcstelen. 
HÜLYÉK: Mindenki, aki másképp gondolkozik, mint ön.

/ Gustave Flaubert /

Gyöngyvirágos szép tavasznap,
Testvérül ma elfogadj,
Kisgyereknek, szép-igaznak,
Önmagamnak visszaadj.
Fürge szellő, lég suhanca,
Légy te most a mesterem.
Míg szökellve szétsuhansz a
Friss füvön, jer, játssz velem!
Új tavasz, legyünk ma egyek!
Add, ma mindent elfeledjek,
Ami nem dal, nem derű,
Nem győzelmes-egyszerű.

Félre tőlem, téli rontás,
Zúzmarázó kételyek,
Sziromrázó részrebontás,
Gondok, árnyak, éjjelek.
Drága köntös, egyszerűség,
Tiszta tóga, légy ruhám;
Kék-fehér tükröd, derűs ég,
Arcom nézze vissza rám.
Zaj ha bennem, elcsituljon,
Csendnek ujja rám simuljon.
Angyalujjú rejtelem,
Tiszta béke, légy velem!

/ Sík Sándor /

/ Ady Endre /

Bolondos egy hónap 
április hónapja, 
hol kalap a fején, 
hol báránybőr sapka. 

Köpenyegbe burkol, 
ingujjra vetkőztet; 
mutatja a tavaszt 
hol nyárnak, hol ősznek. 

Hiába próbálnád 
kilesni a kedvét, 
túljár az eszeden, 
mire észrevennéd. 

Búsnak teszi magát, 
szeme könnyben ázik, 
mindegyre lehunyja 
sűrű szempilláit. 

Aztán gondol egyet, 
fülig fut a szája, 
s ránevet a fényben 
hunyorgó világra.

/ Kányádi Sándor /

Ragyogó rügyre ült le most a nap,
s nevetve szamárfület mutogat.
Madárfi erre eltátja csőrét,
hunyorg feléje a nevető rét,
s a bárány is csodálkozik. Csoda,
hogy nem billen ki száján fogsora.

Ragyogó rügyön álldogál a nap,
indulni kész, arany fején kalap.
Fiatal felhő bontja fönt övét,
s langyos kis esőt csorgat szerteszét,
a rügy kibomlik tőle és a nap
pörögve hull le és továbbszalad.

/ Radnóti Miklós /

Hol van, amit kerestünk, és mi az,
amit kerestünk, s ha megleltük,
adott-e boldogságot, értelmes örömt
amit kerestünk és az volt-e végre
a megtalált ajándék, amit kerestünk?
És azt kerestük-e, amire vágytunk,
azt kerestük-e hát, amire szükségünk volt,
az volt-e a boldogság, amit kerestünk,
a lét célja, értelme, az volt-e a lényeg,
amit kerestünk, és kerestük-e végső
erővel, és kell-e azt keresni,
vagy csak mert nincs sehol soha, nem létezik,
azért kerestük?

/ Váci Mihály /

Ásít a sivatag.
Ezer álnok álmos szemével
Gúnyosan hunyorog a homokóceán.
Állok a porhullámok közepén.
A két karom magasra tárva,
Az ég felé, az ég felé.
És égő szemmel és égő szívvel
Nézek, szembe a Nappal.

Hasad a hajnal.
Az álmos, szürke sivatag fölött
Megvillan a fény és fölkel a Nap.
Bíborosan, aranyosan,
Ifjan, tüzesen és szerelmesen.
És én, kitárt karral és szívvel,
Ifjan, tüzesen és szerelmesen,
Nézek, szembe a Nappal.

Minden sugár énrajtam rezdül át,
Minden dal rajtam csendül át.
Mi lettem én? Az vagyok, aki voltam?
Vagy egy nagy-nagy harmónia,
Dalból, tűzből és élő sugarakból?
Én vagyok-e a puszta lelke?
Vagy az én lelkem a Nap?
Nézek, szembe a Nappal.

Úgy átjár a fény,
Úgy fölissza a lelkemet.
És nem tudom, a Napból fakad-e a fény,
A tüzes, imádságos és szerelmes,
A sivatagra és az én szívemre?
Vagy belőlem forrásozik a Nap?
Kitárt karokkal, magam is tűz,
Nézek, szembe a Nappal.

/ Sík Sándor /

A késlekedő tavasz
immár nem álom;
nevetve kopog a
harkály már a fákon.
Feketerigó rikkant,
trilláz,
mint első énekes,
ujjong a cinke is
jelezvén:
él az élet, ébredez!

/ Berda József /

Szénakaszálás idején
zöldellve ring a gabona,
virít a fehér lóhere,
rózsa pillant ide-oda.
Fejőszék mellől Bessie szól:
"Akárhogyis: férjhezmegyek!"
Ráncos anyóka ráfelel:
"Jó tanácsra hallgass, gyerek.

Most sereg kérőd van neked,
mert szép fiatal vagy; no hát,
ne siess, válassz okosan
teli konyhát, gazdag szobát;
nézd Johnnyé a Buskie-völgy,
nézd istállóját, telt csürét:
hidd el nekem, arany csibém,
módos ház őrzi szív tüzét."

"Legyen Johnnyé Buskie-völgy,
csipje a légy, nem kell nekem,
úgy szereti teheneit,
rám nem is nézne sohasem.
S ha Roby néz: a szeme tűz,
tudom, hogy igazán szeret,
egy nézéséért odaadom
Buskie-t és házat, tehenet."

"Te buta! az élet nehéz,
csak okosnak áll, te bolond!
gazdag legyél s talpon maradsz,
de az éhes gond szörnyü gond;
ez pazarol, de gyűjt amaz;
van, aki összevissza költ;
ne feledd el: magad iszod,
amit te főzöl, azt a sört."

"A pénz vehet szántót, mezőt,
akárhány birkát, tehenet,
de se arany, de se ezüst
igaz hű szívet nem vehet.
Árván élünk, Roby meg én,
de szerelemmel gazdagon,
és ennél több nem is lehet
királynénak a trónuson.

/ Robert Burns, ford. Weöres Sándor /