1. Vadidegenek idejét ne pazaroljuk.

2. Az olvasó legalább egy olyan szereplőt igényel, akiért szurkolhat.

3.Minden szereplőnek akarnia valamit, még ha az a valami csupán egy pohár víz is. 

4. Minden mondatnak az a dolga, hogy vagy a figura megértését, vagy a cselekmény kibontakozását segítse elő.

5. A történet végéhez minél közelebb kell tenni az elejét.

6. Legyünk szadisták. Bármennyire kedvesek és ártatlanok a főszereplők, mérjük rájuk a lehető legszörnyűbb csapásokat. Hadd lássa az olvasó, hogy figuráink miféle matériából készültek.

7. Csak egy személynek tetsszen amit írunk. Ha sarkig kitárjuk az ablakot és az egész kerek világot magunkhoz akarjuk ölelni, a regényünk csúnya tüdőgyulladást kap.

8. Minél előbb mindenbe avassuk be az olvasót. Fenébe az izgalmakkal. Az olvasónak olyan tökéletesen tisztában kell lennie, hogy mi miért és hol történik, hogy ha netán az egerek megrágják az utolsó lapokat, maga is befejezhesse a könyvet.

(....ölelés világnapja....francba...még mindig nem tértem napirendre fölötte...)