Vattacukrot sodorgat a szél
körbe-körbe a fák kontyára.
Sunyin settenkedik a tél,
ősz-lábakon a nyári tájra.

Sziromlányok vénülnek magukba,
hervadásuk zörgő szélkacagás.
Könnyet ejtenek a reggelek szavukra,
gyöngyeikben tünékeny ragyogás.

Fényszemekkel mosolyog a rét,
mint sírás után megbékült gyermek.
Karjait a Nap már nem tárja szét.
Aludni indulnak a kertek.

Úszik, lebeg, csobog az idő,
menne is, maradna is itten.
Volt, van és mindig lesz jövendő
... és mosolyog, csak mosolyog az Isten...

/ Molnár Rózsa /

megtapintom el-
érhetetlenségedet
és _átmosolygok_

/ Fodor Ákos /

AZ ÉRZELMI ANTITALENTUM DALA

„Egyszer már megmondtam, hogy szeretlek!
— Majd szólok, ha változott a helyzet.”

JÓKÍVÁNSÁG

Legyen erőd lent
hagyni, amit nincs erőd
följebb emelni.

ANTI-EPIKA

Csak helyszínekre emlékszem;
utakra, útvonalakra nem.
Arcjátékra, érintésre, hanglejtésre: igen;
kapcsolattörténetekre: nem.
___Törölhetetlenek a Pontok itt benn.
___A Vonalakat törlöm? elveszítem?

PÁLYA, KÉP

_Hányszor maradtam
életben!_ — ne szomorkodj,
ha fáradtnak látsz.

ALAKVÁZLAT

Sietsz. Késel. Félsz. Azért is belevágsz,
belémvágsz. A mozdulat közepén
megbénulsz, már annyira bánod. Meg-
teszed és nem: magamagával
törlöd a tényt. Mindez még csak
rossz sem.
_________Aztán megint
késel majd.
_________Majd elsietsz.

SZÓKINCS

ISTENtagadó
HAZAáruló
CSALÁDellenes

MAGÁNSZABÁLY

Veszteni? nyerni?
— ne, soha! csak játszani
szeretnék. Mindig.

SZÉGYEN

„Kibírhatatlan!” mondjuk — és kibírjuk.

Számunkra csak azok élnek,
akiket szeretünk,
akiket gyűlölünk.

Csak őket látjuk,
csak őrájuk gondolunk.
Akkor is, ha már meghaltak.

S többieknek
árnyékuk sincs.

/ Algimantas Baltakis /

Eljön a nap, amikor tisztán
látod: életedben tied a főszerep,
s a többiek, azok is, kiket szeretsz,
néma figurák csak, statiszták:
ez a nap nehéz próba napja lesz.

Képtelenségeket követsz el, ha gyenge vagy - talán
öngyilkos leszel, vagy embergyűlölő - bajnak elég
ennyi is, de még
rádtörhet gonoszabb betegség is: a magány.

Ha van benned bátorság, hogy továbblépj:
élni fogsz, dolgozol, nevetsz, szánója önmagadnak
s másoknak, kik veled párhuzamos úton haladnak.

Saját léted terhét már nem igyekszel
mások vállára tenni,
hiszen tudod: saját terhüket is
alig bírják cipelni.

Meglehet, jönnek órák, mikor rádzuhan a gyengeség
és összezúz.
Arra vigyázz, hogy ilyenkor ne lássanak.
Egyedül maradsz - ez edzi a bátrakat,
nem szívderítő ez, de - szép!
Játszol: a darabban nincsenek felvonásközök,
kivéve a magános letöréseket
s akkor van vége, amikor neked.

/ Képes Géza /

Hozzád, Neked, teérted
Szólok én most:
Érzem, hogy Téged még a tűz hevít.
Ha esdve mondanám ugyan mit ér az?
A szép szó is elszáll ezért leírom
Az írás, ha sokszor olvasod, segít.
Ne hívd a jövőt mely mindenki sorsa
És hívja, várja gyermek, férfi, nő.
Szépre álmodják! S az máris itt van,
És nem veszik észre, hogy múlik az idő.
Az álmok valóra sose válnak,
Amíg álmodjuk őket, minden csodaszép.
Az ébredéskor miénk a valóság,
S amire vágytunk szappanbuborék.
Míg él az ember a vágy is benne él.
Előbb vulkán, majd szunnyadó parázs.
De a vágyat csak megálmodhatod.
Igaz sosem lesz, mert nincs olyan varázs.
Az élet szép, az élet gyönyörű,
De szebbre, jobbra álmodni ne merd
Arra nincs és nem is lesz semmi ok!
Mert jobb a valóság, amit átélsz!
Ne álmodj kedves, mert fájni fog.
Maradj az élet kegyetlen tengerén!
Abban higgy és ott kitartón evezz:
Aki az álmok taván hajózik,
Az előbb-utóbb mind a mélybe vesz.

Nekem most menni kell.
Hogy szerettelek, érzed és tudod,
De örökségül még egy jótanács:
Ne álmodj kedves, az ébredés fájni fog.

/ János Árpád /

. . . . . . . . . . . . . . . . . .

És ne vedd komolyan, amit dühömbe mondok,
hiszen nem gondolom komolyan, tudod jól!

De sose hagyd szó nélkül, ha olyat tennék,
ami rám nézve szégyen – s közvetve rád is!

Bár mindenki csak magáért felel:
te nem tehetsz rólam, én se rólad.

Mégis! Valahogy tükrözzük egymást,
ha nem is vagyunk egyformák, nem!

Te – te vagy, én pedig kezdettől – én.
Kérlek, ezt soha ne felejtsd el!

De a győzelmem a te győzelmed is,
és a bukásom, az is részed.

Ahogy minden elfáradásom,
részed minden feltámadásom.

De ne szólj bele a dolgaimba!
Ne írj nekem elő soha semmit!

És ne kérdezgess fölöslegesen,
de közömbös se légy, látszólag se!

Legyen egy mérleg a kezedben,
de ne tégy mérlegre mindig mindent!

Tudd néha behunyni a szemed,
de ne úgy, mintha a cinkosom volnál!

Mindazonáltal ne felejts el törődni velem,
ne felejts el aggódni értem!

Sírj, mert nincs gyógyszer a világra,
s ne vond meg tőlem a bizalmadat!

Mit tehetnél még értem, anyám?
Viselj el minden időben!

És égjen a villany az ablakodban,
mert néha éjszaka fölnézek.

/ Kántor Péter /

Táncol a csönd fehér tarlón,
trombitája égszin virág,
hatalmától megnémulnak
nádasok és bölömbikák.
 
Táncol a csönd háztetőkön,
fáradtaknak jó az álom,
ablak alatt, kertek alatt
csukott szájjal danolászom.
 
Táncol a csönd, bejár minden
gödröket és szegleteket,
harmat esik, szívem fázik,
hajt a bánat leveleket.
 
Borzasodik fehér kutyám,
felettünk a bánat fája,
szemeinkben bolond hűség,
hallgatunk a nagyvilágba.

/ Nagy László /

1.

Beleesett a szemüveged
a borsólevesbe.
Elmosogattam -
pedig utálok.
Van egy forgód baloldalt
(és ott felfelé áll kicsit
a hajad).
Tudom, hogy sok volt, de
meg kellett enni, semmi
baj, letöröljük az üveget,
az asztalterítőt meg
kimosom, mint a nadrágodból
a vörösborfoltot,
aztán főzök egy kávét -
leragad a szemed, pedig
szeretem ha nincs rajtad
(a szemüveg) - persze, így
is jó - megmondanám, tudod.
Az asztalon másik terítő,
2 cukor és kevés tej, ez ma
a harmadik, és holnap
megint elmész.

2.

19:08-kor személyvonat indul
X-be, a vonat minden
állomáson megáll
- Igazítsd meg az inged, félregomboltad
- várj - majd én
megcsinálom.
19:08-kor, 10 perc múlva személyvonat indul
X-be, a vonat minden állomáson megáll
- Te nem fésülködtél meg! Hol az
a fésű!? Na látod, így már
sokkal jobb! Nem, nem mindegy
az ember hogy megy bárhova is.
Személyvonat indul 19:08-kor, 5
perc múlva X-be, kérjük szálljanak
fel a vonatra. A szerelvény minden
állomáson megáll.
- Jó, jó! Eltetted a
könyveket? Biztos? Azt is?
Nézd meg, mert ha itt maradt,
nem tudom, mikor találkozunk,
tudod...
Megvan?
- Személyvonat indul 19:08-kor, 1 perc múlva
- Igen... Hát akkor...

3.

Szeretném, ha elküldenéd
azt a képet, tudod, amin
rajta van... igen!
A bépontapont. Én csináltam,
szerintem jó lett, de ő majd
megmondja.
Hogy üzenek-e neki valamit?
Csak azt, hogy nagyon hiányzik.

4.

A személyi igazolványod
benne maradt a zsebemben.
A szemüvegeddel, ami
mindig lecsúszik, de én
visszanyomom.
Igazoltatás, vezetési órák,
iskola, rendőrség...
Azt hiszem, kezdek számodra
nélkülözhetetlen lenni.

5.

Ma hús van ebédre.
Azzal a késsel vágok,
amit tegnap összevajaztál.
Még ott van
rajta a rászáradás.
Azért sem törlöm le.
Legalább a vaj találkozik a
hússal.
A húsom szereti a vajadat
a késünkön.

6.

Kezdek álmosodni, de
nem alszom - sok volt
a kávé, tegnap ilyenkor
kerestük az orrcseppet.
Kifogyott. A szekrényben
van zsebkendő.
Nem bírom a csendet, jó lenne
most kiabálni, de attól tartok
túl hangos és nem hallod
mégsem.

/ Tóth Kinga /