Élni az áldott életet,
a napfényt, a félelmeket,
a szaporodást, születést
élni az embernek kevés:
meg kell rágni a létezést!
mivel az ember telhetetlen,
gyógyszere: bánat, bánat ellen,
s az ember elgondol sokat,
e kíntól úgyis megdagadt
világba még világokat,
egy kis csíkot túl a végtelenen,
s elgondolja önmagáról, hogy: van,
s elgondolja hogy ne legyen.

/ Szécsi Margit /

Húszéveskori önmagunkkal
ha találkoznánk negyvenévesen:
irigyelnénk, vagy megpofoznánk.

Aki tegnap voltál:
ma már nem te vagy,
Aki holnap léssz:
ma még nem te vagy.

Csak az emlékezet csalása fűzi
egy életté a folyamatos halált.

Mert meghal szünetlen
az én, meg az énre az én,
a bennem sületlenebb én,
a velem okosabb én,
a rajtam kopottabb én, meg én...

/ Weöres Sándor /

Úgy élt szegény már,
mint puszta ház,
ki szétvigyáz
magába, némán,
 
s fösvény a gazda,
kaput se ád,
két ablakát
papír tapasztja,
 
s ha látja, retten
az út s ijedten
könyökbe fut --
 
árva, se párja...
de várva várja
az új kaput.

/ Weöres Sándor /

Hó zománca, ikrás      februári jég,
malomalji zubogók,      gyönge gödölyék,
gólyahíres rétjeim,     barkás bokraim,
piros rügy a jegenyék     szeles tornyain,
margaréták, csillagos     cimbalomverők,
szöcske-pattintó mezők,     sárkányröptetők,
bádogbögrét csörditő      itatókutak,
őszi kátyút hízlaló     bakhátas utak,
táborozó vadkacsák     hártyás vadvizen —
Álmodtalak ? Láttalak!     Voltatok hiszen!
Harminc évi járóföldre,     távol estetek.
Kongó kövön indulok, hogy      megkeresselek.

/ Rab Zsuzsa /

Világrajövetelem előtt informálódtam.
Mi várható itt, érdemes-e megszületni?
Azt mondták, nagyon jó sztori lesz,
de ha csalódnék, néhány évtizedet
akkor is kibírok. Többről meg nincs szó.
Vigyázni kell az ígérgetős emberekkel,
fontoskodók és hazudósak.
Vigyázni kell a szűkszavúakkal,
nem lehet tudni, mit és miért hallgatnak el.
Tanácsos az óvatosság a nagyétkűekkel,
mohók, törtetők, mindenre kaphatóak.
De vigyázni kell a kákabélűekkel is,
soványak, irigyek, mosolyogni se tudnak,
nemhogy még nevetni!
Vagyis az ember, mint olyan, veszélyes,
kiismerhetetlen ragadozó,
pusztításra szakosodott fajta.

No nem mindegyik, tette hozzá informátorom,
csodálatos példányok is akadnak,
és élni élvezetes tevékenység,
sok kalandban lesz részem,
kár volna kihagyni! Élni úgy istenigazából
csak egyszer lehet, de annyi elég is belőle.
Jól kell gazdálkodni az idővel.
A gyerekkort nem kell elnyújtani,
viszont az öregkort jó megkurtítani.
Közbe pedig élni kell száz decibellel,
felszippantani a tudást, kiélvezni a szerelmet.
Szépnek látni a világot,
ha ragyás arcát mutatja, akkor is.
Szeretni a másik boldogtalan halandót,
akit utamba hoz a sors vagy énmagam.
Az élet nagy kaland,
nincsen sem titka, sem tanulsága,
jó buli, ennyi az egész, mondta informátorom.
Gondoltam: egye fene, mi lehet?
Belevágtam!

/ Ágai Ágnes /

Vannak utcák, ahonnan csak 
a nekem-elég nyüzsgés árad, 
hol a lüktető árú-halmaz 
nem érinti belső szobámat. 

Vannak utak, hol talpamon az 
apám, anyám lábnyomát érzem, 
van utca, ahol merenghetek: 
mért nem te lettél tükörképem. 

Van néhány utca, hol bolyongva 
gondolataim rámtalálnak, 
van néhány utcasor, ahol már 
úgy lélegzem, mint a házak.

/ Tass Marianne /

VOLTAM-
              már csupa titok vesz körül.
              Arcom fölött regényes fűzfa bókol. 
              Foszló nyakkendőm lóg ki egy fiókból:
              és özvegyem arcára gyász kövül.

LESZEK-
              még csupa titok vesz körül.
              És tisztelet pátyolja megszülőmet. 
              Leszek - még nem ígértem semmi
                                                                   többet.
              De elég ennyi. Mindenki örül.

VAGYOK-
              csak közöny vesz körül
              és mindenkinek a könyökén jönnek ki
                                      szavaim és mozdulataim - 
              én vagyok a fölösleges, ha már megtelt
                                                               a villamos, 
              én vagyok a sorban előtted álló,
                                                  én vagyok, akitől 
              szürkék a hétfő reggelek -
              én vagyok, ki folyton az életével traktálna téged — 
              fölkelek és lefekszem, ásítok és eszem, titkom nincs,
              kiszámítható vagyok és fölmérhető — 
              robotgépbe táplált adataimból megszületnék újra, 
              ugyanilyennek — 
              viselj el mégis, mert ennyi adatott —
                                                                        vagyok.

/ Rab Zsuzsa /

én sose voltam az 
akinek te képzeltél 
mondja —
                  nem is képzelve 
hogy már rég te se képzeled 
olyannak amilyennek ő 
képzeli hogy képzeled
bár most is elképzelhetetlen
hogy ennyire nem olyan

én sosem voltam az 
akinek te képzeltél 
mondja— 
                  és el se tudja
képzelni hogy talán az
sem ő akinek most
képzeli magát s akinek 
te is kénytelen vagy el-
képzelni őt még ha képtelen
vagy is úgy képzelni el 
ahogy ő képzeli

én sosem voltam az
akinek te képzeltél
mondja —

                  és nem tudja hogy 
jaj annak aki sohase
volt és sohase lesz
olyan amilyen mindenki
csak azoknak a vakoknak 
a szemében lehet akik
szeretik

/ Somlyó György /

Érdemes lesz? érdemes volt?
Görbe, ami egyenes volt.
Hol van erő és szerencse?
Mi taszít ki? Ki vezet be?
Tőle, hozzá, benne, érte,
nála, néki, mégse, mért ne,
ide, onnan, ott is, itt se
majd ha, már most, úgy is, így se,
mindig, egyszer, érthetetlen,
jaj, tovább, nem, az se, nem, nem,
néha mégis, soha többé,
véle, oda, mindörökké:
mennyi megnyílt s elveszett út,
mennyi csapda, mennyi zegzug,
halni lassan, ölni gyorsan,
bent a szívben, kint a sorsban,
s úgy hinni, hogy győztes - vesztes,
eljutunk az egyeneshez:

érdemes volt? érdemes lesz?

/ Szabó Lőrinc /