Nemtárcsáztál félre, máshol élek,már onnan téged nem hív senki,ne tanuld meg, könnyebb így,mint elfeledni.Igen,megtenném újra, másért biztosan,nem gondolnék az árral,a fű sem mérlegel,csak sarjad a nyárral.Nemtapad torkomhoz indulat,és senkitől sem várok választ,a ragadozók…

Mennyi ember van,akit szeretek.Mennyi nő és férfi,akit szeretek.Rokonszenves boltileányok, kereskedősegédek, régi és hűcselédek, lapkihordók, csöndes,munkás írók, kedves tanárok, kik vesződnek a kisfiammal.Találkozunk mi olykor-olykor,meg-megállunk, szemünk összevillans én még…

Ha a gyerekek kritizálva élnek,megtanulják milyen megbélyegezettnek lenni.Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek,megtanulnak veszekedni.Ha a gyerekek kicsúfolva élnek,megtanulnak szégyenlősnek lenni.Ha a gyerekek megszégyenítve élnek,megtanulnak bűnösnek lenni.Ha a gyerekek toleráns…

Közel megint az este, főz anyu,s a víz zubog, mert Csilla mos.Ma délre mondta: jön...de nincsen itt,pedig az ég már csillagos.Feküdni küldenek, ...de nem megyek!Ülök csak itt és rámolok...eljön tudom! Becsönget, érzem én...ha csendbe` húszig számolok.Hét, nyolc,…

én nagyon sokáig egy árva szót sem értettem abból ami a világban történik valamint egy árva szót sem értettem abból ami bennem történik egy napon aztán megvilágosodván (de hogy mitől?) a világ valamint az én elmém: úgy találtam hogy a „világban” az történik hogy az…

Nem szeretem a lomha fényeket, A csillagot, mely álmosan ragyog, Ti vagytok az én örömöm látványa, Meteorok a fehér éjszakába: Suhanjatok csak és zuhanjatok, Ti züllött csillagok! Az égi rónán csöndes nyáj legel, Eónok óta hallgatag ragyog, -Ó hulljatok hát, új utat mutatva,…

A pókhálóra harmat esett:bús unalmamra egy könnycsepp ma este. A hold az égen párt keresett,a széles égen hasztalan kereste! Már elhallgattak a madarak,annál hangosabban szóltak a tücskök. És szinte láttam a fény alattellengni a világot, mint a füstöt. A fényen valami…

Hosszan elidőzni, állvavagy ülve, mindegy.Másodperceket számolni,aztán beleunni.Az otthon hagyott könyvedet bánni,majd rögtön megbánnia megbánást, mert a bőröndödön így is alig tudtad behúznia cipzárt. Labirintusnak tűnni,idegesen egy kijáratot keresni,ahol végre el tudod…

Csak most az egyszer szólhatnék veled, kit úgy szerettem. Év az évre, de nem lankadtam mondani, mit kisgyerek sír deszkarésbe, a már-már elfuló reményt, hogy megjövök és megtalállak. Torkomban lüktet közeled. Riadt vagyok, mint egy vadállat. Szavaidat, az emberi…

  Az én szivem sokat csatangolt,de most már okul és tanul.Aki halandó, csak halandótszerethet halhatatlanul. / József Attila: Az én szivem /