Már csak olyan világban érzem jól magam, ahol még vannak értő és cinkos istenek, kik tudják, hol s miért csuklik el szavam, várnak, ha gyónni nyíltan még nem merek. Fákat és folyókat látok, meg sétálgató, fürdőző szenteket. Az elmúlás gyöngéd lassúságát vágyom, mit…

               Az különös. Gömbölyű és gyönyörű, csodaszép és csodajó, nyitható és csukható, gomb és gömb és gyöngy, gyürű. Bűvös kulcs és gyertya lángja, színes árnyék, ördöglámpa. Játszom ennen-életemmel, búvócskázom minden árnnyal, a padlással,…

Közöttünk járnak - jól ismerheted -büszkén, fennkölten, mint az istenek,kikkel különben gyakran értekeznek;téged, köszönd meg, hogyha észrevesznek.De ezt nekik meg kell bocsátanod,mást szomjaznak, a fényontó napot;szemük kibírja nem káprázva, bátran -és lenn csúszkálnak…

Éjjel-nappal forró katlan, a hőség ki- bírhatatlan. Minden ház, mint egy-egy kályha, s mintha lépnél eleven parázsra. Se egy szellő, se egy felhő, se nyugatról se keletről. A nap mintha megállt volna, az éjnek is nap a holdja. S az utak, mint sárkánynyelvek, valósággal…

Fél Két dolgot tanultam tőled: Az egyik a hallgatás.   Fények I. A konyhában álltál, rezzenéstelen arccal mondtad: SM. Már a bilincsért indultam, gondolva, végre játszani fogunk. Hátat fordítottál. Csak a remegő vállaid láttán értettem meg, most az élet ver bilincsbe. II. A…

Jó volna lenni búzavirág-módra: Ülni tövemen csendességgel, És napra, rétre, aratókra Rámosolyogni halkan, kéken, Békességgel. Ne lenne közöm semmi, semmi Tevés-vevéssel, hangossággal: Csak lenni, szépen, csendben, lenni, És dicsérni a boldog Istent Boldogsággal. / Sík…

Én nem futok. Nincs miért. Nem kápráztat a pálma-ág. Útszélen; árokparton, A versenyen kívül Szedem a novemberi ibolyát. Én nem futok, Távol a sértő zajtól, bántó fénytől A Janus-arcú dicsőségtől, Rendezgetem csokorba ibolyámat, Ha valakit tarlómra fúj a szél, A vágy, a…

Amikor csalódsz a barátodban,az rossz érzés,amikor csalódsz az emberekben,az rossz érzés,amikor csalódsz a világban,az rossz érzés,s mikor csalódsz magadban,na, az a legszörnyebb érzés...Amikor tudod,hogy tudtad volna jobban,s tudod azt, hogycsináltad már jobban,amikor tudod azt,…

                Megannyi fény gyúlt odafenn,s mennyi fény hunyt ki idelenn...Bennünk mélyen szánt a fájdalom,életed tovaszállt, mélybe szállt...Hiányod végtelen mély űrt hagyott,elmentél, és mi árván maradtunk. Mosolyod nem pótolja semmi sem,s nem simogatsz már…

  "Rohanó világban élünk" Állok "Zaklatott világban élünk" Nyugodt vagyok "Csukott szemmel járunk" Ébren vagyok "Apró örömöket hajszolunk" Boldog vagyok "Elmúlik a szépség" Szép vagyok "Változik a világ" Meghalok / Farkas Boglárka /